Ez a szócikk vagy rész a fonetika és ábécé témakörében nem hivatkozik a szükséges forrásokra, vagy a jelenlévők nem elegendőek .
|
A nemzetközi fonetikus ábécé , AFI mozaikszóban [1] ( franciául Alphabet phonétique international, API ; angolul International Phonetic Alphabet , IPA ), egy ábécés írásrendszer, amelyet a nyelvek hangjait fonetikus átírásokban ábrázolják . Az AFI 1886-ban született a Nemzetközi Fonetikai Szövetség kezdeményezésére, hogy olyan szabványt hozzon létre , amellyel a nyelvi hangok egyértelmû módon írhatók le ( foni) az összes nyelvről; az AFI minden szimbóluma egy és csak egy hangnak felel meg, az összetéveszthetőség nélkül. [2]
Történelem

A nemzetközi fonetikus ábécé betűinek általános elve az, hogy minden megkülönböztető hanghoz egy betűt kell megadni. Ez azt jelenti, hogy nem használ betűkombinációkat egyetlen hang megjelenítésére (ahogyan a gn az olaszban azt jelenti, hogy [ɲ]), vagy olyan betűket, amelyek két hangot képviselnek (például x , amely [ks]-t jelent); az affrikátusok kivételt képeznek ez alól (például z , c dolce és g dolce olaszul), amelyeket két összekapcsolt szimbólummal írnak át, mert két elmosódott hang egymásutánjának tekintik őket.
Az eredeti fejlesztés az angol és francia fonetikusokkal kezdődött az 1886- ban Párizsban alapított Nemzetközi Fonetikai Szövetség égisze alatt .
Az ábécé története során számos átdolgozáson esett át, az egyik legfontosabbat a Kieli IPA Egyezmény ( 1989 ) kodifikálta. Ezután 1993 -ban további változások következtek be , négy középső-közép magánhangzóval [3] és a siket implozív szimbólumok eltávolításával. [4] Az utolsó nagyobb átdolgozás 2005 májusára datálható , amikor a zöngés labio-dentalis beat mássalhangzó szimbólumot adták hozzá ( franciául consonne battue labio-dentale voisée vagy labiodentális lebeny angolul ). [5]
A szimbólumok hozzáadása és eltávolítása mellett a nemzetközi fonetikus ábécé változtatásai főként szimbólumok és kategóriák átnevezéséből vagy karakterkészletének megváltoztatásából állnak. [3]
A szimbólumok eredete
A legtöbb szimbólum a következőkből származik:
- kisbetűs latin ábécé (többnyire) és kisbetűs (ʙ ɢ ʜ ʟ ɴ ʀ ʁ);
- kisbetűs görög ábécé (β, ɛ, θ, ɸ, χ);
- meglévő betűkből nyert egyéb betűk: módosításukkal (pl. ɓ ɗ ɖ ɠ ʂ ɳ ɣ ʋ), vagy fejjel lefelé fordítva (ɐ ɔ ə ɟ ɥ ɯ ɹ ᴚ ʇ ʌ ʍ ʎ ʁ), vagy néhány szimbólum hozzáadásával mint például a diakritikus és a szupraszegmentális .
1989 óta a Nemzetközi Fonetikai Szövetség más szimbólumokat is elfogad. 1989-ben például a ʘ, |,!, ǂ és ǁ szimbólumok váltották fel a kattintó mássalhangzók jelölésére használt ʘ, ʇ, ʗ, ʖ szimbólumokat .
Az írásmód nagyon szisztematikus: a retroflex mássalhangzóknak alul van egy kampója (ɖ ʂ ɳ), míg az implozív mássalhangzóké a tetején van egy kampó (ɓ ɗ ɠ).
A Nemzetközi Fonetikai Szövetség igyekezett minden hangot a lehető legpontosabban a megfelelő szimbólumhoz igazítani, így a b, d, f, ɡ, h, k, l, m, n, p, r, s, t, v betűket, x, z a mássalhangzókat, míg a, e, i, o, y és u magánhangzókat jelöl.
Használat
A nemzetközi fonetikus ábécé több mint százhatvan szimbólumot kínál a hangok átírására (bár mindegyik nyelv csak viszonylag kis halmazt használ).
A beszéd átírása többféle pontossággal lehetséges: a precíz fonetikus átírás, amelyben a hangok nagyon részletesen vannak leírva, szűk átírásként ismert , míg a durvább átírás, amely figyelmen kívül hagyja ezeket a részleteket, széles átírásnak nevezik . Például a tudomány szó tág fonetikai átírása (a standard olasz kiejtése szerint ) [ˈʃɛnʦa], míg szűk átírása lehet [ˈʃɛn̪.t͡sa]: az első esetben kevesebb részletet közölnek, míg a másodikban. pontosabban számot ad a tényleges megvalósulásáról, akár különféle diakritika használatával is. Ugyanez vonatkozik ugyanannak a velencei beszélő által kimondott szónak az átírására is: a tudományt tág értelemben ['ʃenʦa]-val, szigorúan pedig [ˈʃẽˑn̪.t͡sa]-val [6] lehetne átírni .
Az IPA átírást főként tudományos nyelvészeti kezelésekben alkalmazzák (konkrétan a fonetika és fonológia tudományágakban ); Gyakorlatiasabb céllal gyakran használják szótárakban a szavak kiejtésének jelzésére, de használják a nem latin ábécével írt szavak kiejtésének jelzésére is (pl. cirill , thai , amhara , kínai , koreai , japán). Klinikai környezetben használják a logopédusok nyelvi minták elemzésére nyelvi zavarok esetén, a vizsgált alanyok nyelvén keltett és/vagy helyettesített hangok részletes elemzése céljából. Különféle enciklopédiákban, köztük a Wikipédiában is használják az idegen szavak kiejtésének átírására.
Szimbólumok
A latin betűkhöz hasonló alakú szimbólumok általában hasonló hangoknak felelnek meg. Ha a nemzetközi fonetikus ábécé karaktereit beillesztjük egy szövegbe, akkor ezeket fonetikus átírásoknál perjelek (/ /), fonetikus átírások esetén pedig szögletes zárójelek ([]) választják el a szöveg többi részétől . lásd a Diakritikák és egyéb szimbólumok című részt, ahol példát talál erre a különbségre.
Mássalhangzók
Pulmonalis mássalhangzók
A pulmonalis mássalhangzó olyan mássalhangzó, amelyet a glottis (a hangszalagok közötti tér) vagy a szájüreg (a száj) elzáródásával, valamint a tüdőből egyidejűleg vagy ezt követően levegő kibocsátásával állítanak elő. A tüdő mássalhangzói képviselik a mássalhangzók többségét az IPA-ban, akárcsak a világnyelvekben. A táblázat ezeket a mássalhangzókat oszlopokba rendezve mutatja be az artikuláció helye szerint, vagyis a fonatóriumi apparátus azon pontja szerint, ahol a mássalhangzó keletkezik, és sorokba rendezve az artikuláció módja szerint, azaz mi a módjuk. előállított.
Koartikulált mássalhangzók
A koartikulált mássalhangzók olyan hangok, amelyek egyidejűleg két artikulációs helyet foglalnak magukban. Az olaszban az "ember" első hangja egy koartikulált mássalhangzó, azaz [w], mivel az ajkak lekerekítése és a nyelv gyökerének a lágy szájpadláshoz való felemelése révén jön létre.
Affrikátok és kettős kötések
Az affrikákat és a kettős artikulált mássalhangzókat két IPA-szimbólum jelöli, amelyeket egy ív köt össze, amelyek a két szimbólum felett vagy alatt helyezkednek el: a hat leginkább visszatérő affrikátot időnként ligatúrák képviselik, bár ez már nem a hivatalos IPA-használat.
Boltív | Elkötés | Leírás |
---|---|---|
t͡s | ʦ | siket alveoláris affrikátus |
d͡z | ʣ | hangú alveoláris affrikátus |
t͡ʃ | ʧ | hangtalan postalveoláris affrikátus |
d͡ʒ | ʤ | hangú postalveoláris affrikátus |
t͡ɕ | ʨ | siket alveolo-palatális affrikátus |
d͡ʑ | ʥ | hangú alveolaris-palatális affrikátus |
t͡ɬ | - | siket alveo-laterális affrikátus |
d͡ɮ | - | hangú alveo-laterális affrikátus |
k͡p | - | hangtalan velolabiális stop |
ɡ͡b | - | zöngés velolabiális okkluzív |
ŋ͡m | - | velolabiális orr |
Nem pulmonális mássalhangzók
A nem pulmonáris mássalhangzók olyan hangok, amelyek nem használják ki a tüdő levegőjét: ezek közé tartozik a kattanás (a khoisan nyelvekben ), az implozív hangok (például a szuahéli nyelvekben ) és a kidobások (sok amerikai és kaukázusi nyelvben). .
Kattintson | Implozív | Kidobó | |||
---|---|---|---|---|---|
ʘ | Bilabiális | ɓ | Bilabiális | ʼ | Például: |
ǀ | Lamino-alveoláris | ɗ | Alveoláris | pʼ | Bilabiális |
ǃ | Apico-postalveoláris | ʄ | Palatális | tʼ | Alveoláris |
ǂ | Lamino-postalveoláris | ɠ | Fátyol | kʼ | Fátyol |
ǁ | Oldalsó | ʛ | Uvuláris | Igen | Alveoláris frikatív |
Magánhangzók
Elülső | Majdnem elülső | Központi | Majdnem utólag | Hátulsó | |
Zárva | |||||
Majdnem zárva | |||||
Félig zárt | |||||
Átlagok | |||||
Félig nyitva | |||||
Majdnem nyitva | |||||
Nyisd ki |
egy lekerekítetlen magánhangzót jelöl , a jobb oldali pedig egy lekerekített magánhangzót .
A középen elhelyezkedők esetében az ajkak helyzete nincs megadva.
Az IPA a magánhangzókat aszerint rendezi, hogy a nyelv milyen pozíciót foglal el az előállítás során: a magánhangzók elrendezése trapéz alakú.
Ennek a trapéznek a függőleges tengelye a magánhangzómagasságnak felel meg : a szájpadlás felé emelt nyelvvel kiejtett magánhangzók felül, a leengedett nyelvvel előállított magánhangzók pedig alul vannak. Például az [i] a trapéz tetején van, mert előállítása során a nyelv felemelt helyzetben van a szájpadlás felé, míg az [a] alul van, mert a nyelv alacsonyan van, miközben előáll.
Ezzel párhuzamosan a vízszintes tengely a magánhangzó-utólagosságot jelenti: a jobb oldalra elhelyezett magánhangzók a nyelvvel a száj hátulja felé, a bal oldaliak pedig a száj elülső felé tolva keletkeznek.
A magánhangzók párosítása esetén a jobb oldali labializált , míg a bal oldali annak nem labializált megfelelője.
Diakritika és egyéb szimbólumok
Rudak és szögletes zárójelek
Az IPA-átírásban átlós sávokat használnak, amikor egy szó vagy kifejezés fonemikus átírását adják meg, azaz jelzik azokat a fonémákat (azaz absztrakt hangegységeket), amelyeket egy bizonyos nyelv egy elismert változatán kell elkészíteni.
Ehelyett szögletes zárójeleket használnak, amikor fonetikus átírást ajánlanak fel , vagyis arra törekednek, hogy a lehető legközelebb kerüljenek egy bizonyos szó vagy kifejezés valódi megvalósításához. A fonetikus átírásban ezért fel kell tüntetni, hogy az adott nyelven elfogadott különböző allofónok közül melyik készült.
Például: a "casa" szó fonémikus átírása a normál olasz nyelven a következő lesz: / ˈkasa / ; a valóságban egy északi beszélő megadásának fonetikus átírása valószínűleg [ˈkaːza] lesz , míg a campaniai beszélőé [ˈkaːsɐ] vagy akár [ˈkaːsə] . A sibiláns süket vagy hangzatos kiejtése vagy a végső magánhangzó többé-kevésbé nyílt visszaadása az olasz nyelvben allofónnak számít, és a toszkán hallgató úgy ismeri fel a szót, hogy a különböző telefonokat [s] és [z] spontán nyomon követi az absztrakt entitásra . / s / .
Egy másik példa megfontolhatja egy nehezen visszaadható mássalhangzó, például a <r> különböző kiejtését: a rosa szót az olasz beszélők a következőképpen ejtik (fonetikus átírások) : [ˈrɔːza] , [ˈɾɔːza] , [ˈʀɔːza] , [ ˈ] ɹɔːza ] ˈƔɔːza] [ˈʋɔːza] ; olaszul a különböző telefonok, amelyekkel a hangszórók képesek az első mássalhangzót létrehozni (az „ rs moscia ” különböző típusai), allofonok, és a hallgató (és valójában maga a beszélő) visszahozza azt a „valamit”, amit valójában kiejtettek 'absztrakt (fonemikus) entitás / ˈrɔza / ,grafémák <rózsa>.
Dőlt, csillagok és kerek zárójelek
- A dőlt betű használata azt jelenti, hogy egy bizonyos szó hangja kiejthető vagy nem; például az in és a szavakban az olaszban előfordulhat, hogy nem ejtik ki az i -t, és az átírás / i n / e / i l / .
- A kerek zárójelek () használata azt jelenti, hogy a véghelyzetben lévő fonéma csak akkor ejthető ki, ha a beszédben magánhangzó követi; az angol szótárakban annak jelzésére, hogy a / ɹ / olvasható-e vagy sem, a / (ɹ) / helyett csillag (*) is szerepel.
Diakritikusok
A diakritikus jelek a hang módosítását célzó jelek, ellentétben a szupraszegmentálisokkal, amelyek módosítják a hangszínt és az akcentust. Ezek pontok, horgok, pöttyök... egy IPA-szimbólum adott helyére elhelyezve, hogy a betű kiejtésében egy bizonyos változást vagy pontosabb leírást mutassanak. További diakritikus jelek kerültek bevezetésre az IPA bővítményekben, amelyeket elsősorban logopédiai célokra terveztek. A diakritikus jeleket IPA-szimbólumokkal kombinálják, hogy átírják a kissé módosított fonetikai értékeket vagy másodlagos artikulációkat .
Diakritikus táblázat:
Szimbólum | Jelentése | Példák | |||
---|---|---|---|---|---|
Szótag diakritika | |||||
◌̩ | Szótag | ɹ̩ n̩ | |||
◌̯ | Nem szótag | e̯ ʊ̯ | |||
Engedje el a diakritikus jeleket | |||||
◌ʰ - ◌ʱ | Szívott | tʰ - dʱ | |||
◌̚ | Süket | ◌̚ d̚ | |||
◌ⁿ | Nazálisan | dⁿ | |||
◌ˡ | Lateralizált | dˡ | |||
Fonációs diakritika | |||||
◌̪ | Fogászati | t̪ d̪ | |||
◌̼ | Linguolaabiális | t̼ d̼ | |||
◌̺ | Apikális | t̺ d̺ | |||
◌̻ | Laminális | t̻ d̻ | |||
◌̟ | Fejlett | u̟ t̟ | |||
◌̠ | portré | i̠ t̠ | |||
◌̈ | Központosított | itt van | |||
◌̽ | Félig központosított, kicsit központosított hangzással | e̽ ɯ̽ | |||
◌̝ - ◌˔ | Emelkedett (ɹ̝ = zöngétlen alveoláris, nem sibiláló frikatív) | e̝ ɹ̝ | |||
◌̞ - ◌˕ | Csökkentett (β̞ = bilabiális közelítő) | e̞ β̞ | |||
Közös diakritika | |||||
◌̹ | Lekerekítettebb | ɔ̹ x̹ | |||
◌̜ | Kevésbé lekerekített | ɔ̜ x̜ʷ | |||
◌ʷ | Labializált vagy Labio-velarizált | tʷ dʷ | |||
◌ʲ | Palatalizált | tʲ dʲ | |||
◌ˠ | Velarizált | tˠ dˠ | |||
◌ˤ | Garatosan, fojtott hanggal | tˤ aˤ | |||
◌ᶣ | Labio-palatalizált, labiális és palatális között | tᶣ dᶣ | |||
◌̴ | Velarizált vagy pharyngalized | ɫ z̴ | |||
◌̘ | Fejlett nyelvi alap | e̘ vagy̘ | |||
◌̙ | A nyelv alapja behúzva | e̙ or̙ | |||
◌̃ | Nazálisan | ẽ z̃ | |||
◌˞ | Rotico, élénk akcentussal | ɚ ɝ |
A glottis állapota finoman átírható diakritikus jelekkel:
Glottis nyitva | [t] | süket |
---|---|---|
[d̤] | mormolt hang | |
[d̥] | részben tompa | |
Normális hang | [d] | modális hangzás |
[d̬] | merev | |
[d̰] | repedt | |
Zárt glottis | [ʔ͡t] | glottalt |
Jegyzet:
- A magánhangzó meghosszabbítását a „ ː ” szimbólum jelzi, amely kettőspontnak tűnik , például: [ˈbɛːne] è bene .
- A rotikus magánhangzót a magánhangzóhoz csatolt „ ˞ ” szimbólum jelöli , például: [bɝd] az amerikai angolban madár .
- A nazalizálást a "̃" szimbólum jelzi, például : [bɔ̃] franciául bon .
- A diftongus hangsúlytalan magánhangzóját a „ ̯ ” szimbólum jelzi , például: [ˈvoi̯] a you szó átírásának módja . Ez azt jelzi, hogy a diftongus valójában egy diftongus, és nem két szótag, amelyet a hiátus oszt el .
Szuprasszegmentális diakritika
A szupraszegmentális diakritika olyan jelek, amelyek nem kapcsolódnak egy hanghoz, és az akcentus, a hangszín, az intonáció módosítására szolgálnak. Ezek a szimbólumok a nyelv jellemzőit írják le az egyes mássalhangzók és magánhangzók szintje felett, mint például a prozódia, a hang, a hosszúság és a hangsúly, amelyek gyakran szótagokban, szavakban vagy kifejezésekben működnek, azaz olyan elemekben, mint az intenzitás, a hang, az ikerhang és a hangok egy nyelv, valamint a beszéd ritmusa és intonációja. Bár ezeknek a szimbólumoknak a többsége a szó szintjén fonémikus megkülönböztetést jelez, a szimbólumok a szónál magasabb szintű intonációra is léteznek.
Az alábbiakban a szupraszegmentális jelek listája található:
Szimbólum | Jelentése | Példák | |||
---|---|---|---|---|---|
Hossz, hangsúly és ritmus | |||||
ˈ | Elsődleges akcentus | nak nek | |||
ˌ | Másodlagos akcentus | nak nek | |||
ː | Nagyon hosszú (hosszú magánhangzó, geminata mássalhangzó) | aː kː | |||
ˑ | Közepesen hosszú | nak nek | |||
˘ | Nagyon rövid | ə̆ | |||
. | Szótagszegély | aa | |||
‿ | Unió (nincs szünet) | Igen | |||
Hanglejtés | |||||
| | Kisebb szünet | ||||
‖ | További szünet | ||||
↗︎ | Globális növekedés | ||||
↘︎ | Globális bukás | ||||
Hangjelzések (balra) és hangszín betűk (jobbra) | |||||
se | Nagyon magas | ||||
se | Magas | ||||
se | Közepes | ||||
se | Basszus | ||||
˩ - ŋ̏ ȅ | Nagyon alacsony | ||||
↑ - | Emelkedő | ||||
↓ - | Csökkenő | ||||
- se | Növekedés | ||||
- se | Csökken |
Tónusos akcentussal
Az IPA ábécében két tónusos akcentus található: elsődleges és másodlagos .
Az elsődleges grafikusan az érintett szótagot megelőző aposztrófra ( ˈ) hasonlít .
- Példák:
- törzs [triˈ bu ];
- ház [ ˈ kaː sa];
- állomás [statˈ ʦjoː ne];
- tìtolo [ˈ tiː tolo ];
- càpitino [ ˈ kaː pitino ].
A másodlagos grafikusan a kérdéses szótagot megelőző vesszőhöz ( ˌ ) hasonlít, és arra szolgál, hogy jobban részletezze az akcentus árnyalatait a hosszú szavakban, amelyek ezért legalább öt szótagból állnak.
- Példák:
- australopithecus [ˌ au stralopiˈ teː ko];
- nyomásnövelés [ˌ spres suriddzatˈ ʦjoː ne];
- lázadás [ˌ am mutinaˈ men to].
A már nem használt vagy nem szabványos szimbólumok
Története során az IPA többé-kevésbé hosszú ideig elfogadott szimbólumokat, amelyeket azután leminősítettek, mivel a mai szimbólumokat felváltották. Más szimbólumokat használnak az IPA fonetikus átírásai, de hivatalosan nem ismerik el. Ez a [ɷ] esete, amelyet ma [ʊ] jelöl, vagy a [ʦ], [ʣ], [ʧ] és [ʤ], ma külön írások [ts], [dz], [tʃ] és [ dʒ]. Más esetekben ez a szerző belátása: például az angol szótárakban nagyon ritkán látni az alveoláris közelítőt az IPA [ɹ] hivatalos szimbólummal, de [r]-vel van jelölve, mivel ez az angol betű mindig azt jelzi, mondta hang.
Tovabbi tisztazas
- Az összes retroflex mássalhangzónak ugyanaz a szimbóluma, mint az egyenértékű alveoláris mássalhangzóknak , alul jobbra mutató kampóval.
- A hivatalos IPA nem az egyetlen létező fonetikus ábécé: Luciano Canepari ebből kiindulva kifejlesztett egy can IPA / kaˈnipa / [käˈniːpä] nevűt .
Kiterjesztések
Az „ IPA kiterjesztések ”, amelyeket gyakran „extIPA”-nak rövidítenek, és néha „kiterjesztett IPA-nak” is neveznek, olyan szimbólumok, amelyek eredeti célja a zavart beszéd pontos átírása volt . Az 1989-es Kieli Egyezményen nyelvészek egy csoportja kidolgozta a kezdeti kiterjesztéseket, [7] amelyek a PRDS (Phonetic Representation of Disordered Speech) csoport korábbi, az 1980-as évek elején végzett munkáján alapultak. [8] A kiterjesztéseket először 1990-ben tették közzé, majd 1994-ben módosították és újra megjelentették a "Journal of International Phonetic Association"-ban, amikor az ICPLA hivatalosan is elfogadta őket . [9]Míg az eredeti cél a sérült nyelv átírása volt, a nyelvészek kiterjesztéseket használtak számos egyedi hang megjelölésére a szabványos kommunikáción belül, például az elnémítást, a fogcsikorgatást és az ajkak csikorgását. [10] [11]
Az IPA kiterjesztései mellett a Beszédminőségi Szimbólumok Egyezményei is megtalálhatók, amelyek a beszédminőség fonetikai fogalmán kívül további légáramlási mechanizmusokat és másodlagos artikulációkat tartalmaznak.
Használati példák
Az alábbiakban néhány példa az IPA használatára néhány olasz szöveg fonetikus átírásában:
Miatyánk : _
Az Isteni színjáték első sorai :
" [Nelˈmɛddzo delkamˈmin diˈnɔstra ˈviːta
|
jegyzet
- ^ AFI , a Dizionario De Mauro -n . Letöltve: 2022. május 19 .
- ↑ Raffaele Simone, A nyelvészet alapjai , szerk. Laterza, Róma-Bari, 2008, ISBN 978-88-420-3499-5 , p. 99.
- ^ a b Michael KC MacMahon, Phonetic Notation , PT Daniels és W. Bright (szerk.), The World's Writing Systems , New York, Oxford University Press, 1996, pp. 821–846, ISBN 0-19-507993-0 .
- ^ Pullum és Ladusaw, Fonetikus szimbólumok útmutatója , 152. és 209. o
- ^ Katerina Nicolaidis, Approval of New IPA Sound: The Labiodental Flap , www2.arts.gla.ac.uk , International Phonetic Association, 2005. szeptember. Letöltve: 2006. szeptember 17. (archiválva az eredetiből 2006. szeptember 2-án) .
- ^ Alberto Mioni, A fonetika elemei , Padova, Unipress, 2001, pp. 203-205.
- ^ "Az 1989-es IPA kieli egyezményen egy alcsoportot hoztak létre, amely ajánlásokat dolgozott ki a zavart beszéd átírására." ("Extensions to the IPA: An ExtIPA Graph" "In" International Fonetic Association "," Handbook ", 186. o.)
- ^ PRDS Group (1983). A beszédzavar fonetikai ábrázolása. London, szerk. A király alapja.
- ^ "Az IPA kiterjesztései: egy ExtIPA táblázat" "International Phonetic Association", kézikönyv ", 186-187.
- ^ Michael KC MacMahon, Fonetikus jelölések , PT Daniels és W. Bright (szerk.), The World's Writing Systems , New York, Oxford University Press, 1996, pp. 821-846 , ISBN 0-19-507993-0 .
- ↑ Joan Wall, Nemzetközi fonetikus ábécé énekeseknek: Kézikönyv angol és idegen nyelvi szóhasználathoz , Pst, 1989, ISBN 1-877761-50-8 .
Kapcsolódó elemek
- Nemzetközi Fonetikai Szövetség
- Artikulációs fonetika
- Az olasz nyelv fonológiája
- IPA Unicode-ban
- Fonológiai átláthatóság
- Az IPA kiterjesztése
Egyéb projektek
A Wikiversitás forrásokat tartalmaz a nemzetközi fonetikus ábécéről
A Wikimedia Commons képeket vagy más fájlokat tartalmaz a nemzetközi fonetikus ábécé szerint
Külső linkek
- ( HU ) Hivatalos IPA-oldal , az internationalphoneticassociation.org oldalon .
- Töltse le az IPA-táblázatot pdf-ben 2015-re frissítve ( PDF ), az internationalphoneticassociation.org webhelyről .
- Fonetika tanfolyam Peter Ladefogedtől (angol nyelven, hangfájlokkal) , a phonetics.ucla.edu címen .
- A WikiTeX támogatja az IPA szekvenciák szerkesztését közvetlenül egy Wiki cikkben
- Multimédiás IPA asztal 2 hangszóró audio fájljaival és példákkal a Torinói Egyetem Fonetikai Laboratóriumából
- Online IPA-szerkesztő a Torinói Egyetem Fonetikai Laboratóriumából
- Angol-olasz szótár az egyszerűsített IPA kiejtésről az olasz ábécével , az inglesexpress.it oldalon .
Hatósági ellenőrzés | GND ( DE ) 4421853-9 |
---|